tényleg nem ez volt a legszebb ezen a napon, de mégis:

Annyira jó. Nem gondoltam volna, de..

...már 6 órányi masszív hollandozás - ahol mximálisan rá voltam kényszerítve, hogy nagyon figyeljek és minél többet beszéljek hollandul - elég volt ahhoz, hogy az agyam, a gondolataim, a reflexeim átálljanak a nyelvre.

Mindezt akkor vettem észre, amikor  rájöttem, hogy hollandul kértem jegyet a pénztárnál: 

...mert a csóka bizony ugyanazon a nyelven karattyolt vissza nekem valamit. 

(Apróbetűs zárójeles:...Amit viszont már nem értettem, ezért visszakérdeztem angolul, ami persze kellőképp hülyén jött ki... na mindegy.)