úgy tűnik...

Talán ez az utolsó hétvégém Leidenben, úgyhogy megyek, randevúzok vele még egyet.

a kihagyhatatlan poszt

Szóval vasárnap, felvértezve magam bátorsággal, felültem a főbérlő egyik biciklijére (igen, be vagyok szarva a biciklin, mert túl magas az összes és nem érzem magam különösebben biztonságban rajta.. mégha gyereknek is készült) és karikáztam egyet. Jó volt, mert mindenütt van biciklisáv. No, és akkor hazafelé menet, kíváncsiságból még megnéztem, mi van a háztömb mögött, a sínek után..

És voila, egy bazi nagy zöld placcra érkeztem, tele kutyasétáltatókkal, gyereksétáltatókkal, biciklistákkal, nagymamákkal és nagypapákkal, hattyúkkal, sirályokkal, gázlómadarakkal, kanálissal. A távolban szélmalom (modernebbik változat), csönd, mosolygós emberek, autók kitiltva, némelyik út kifejezetten gyalogosútnak kinevezve. Békés, megható és kutyásos. (Rögtön hiányzott is mellőlem a Borka..)

nem, ez nem autóút, csupán bicikliút! (mondjuk a képeken pont alig van élőlény, na mindegy...)

placc

fuss, kutya, gazdi, te meg szedd föl a mellékterméket és dobd ki ide!

 folyik el a kanális

felnőtt és gyerek golden retriever gazdáival megy hazafelé 

És akkor jöjjön a lényeg, mert mi másról szólna is a poszt, mint a kutyákról (bocs, helló, itt Anna). Eddigi tapasztalataim alapján itt is (csakúgy mint Belgiumban) nagyon békés, tisztességes életet lehet élni, ha kutya/kutyatartó vagy. A legtöbb üzletből innen sincs kitiltva egyik sem. Engedetlen/ neveletlen kutyát nem láttam eddig (pedig sasolok, hidd el). Fajták tekintetében nagyon izgalmas a terep. A "szokásos" otthon is népszerű fajták mellett (golden retriever, labrador retriever, ír szetter, westie, yorkie,) találkoztam néhány Magyarországon viszonylag ritka vagy éppen különleges fajtával is. 

Úgy mint: (képek forrása: google) 

rhodesian ridgeback

angol springer spániel

berni pásztorkutya

border terrier

malinois

parson és jack russel terrier 

drótszőrű német vizsla

kooikerhondje(!)
- nagyon csinos kis holland fajta, bővebben itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Kooikerhondje

nova scotia duck tolling retriever

Nagyon jó fajták, tetszenek. Remélem bővül még a repertoár és fotózni is fogok majd tudni.
Melóról majd később, mert annyira jó, hogy megfogalmazni sok lenne most. Előzetesként csak annyit, hogy repkedek.

tényleg nem ez volt a legszebb ezen a napon, de mégis:

Annyira jó. Nem gondoltam volna, de..

...már 6 órányi masszív hollandozás - ahol mximálisan rá voltam kényszerítve, hogy nagyon figyeljek és minél többet beszéljek hollandul - elég volt ahhoz, hogy az agyam, a gondolataim, a reflexeim átálljanak a nyelvre.

Mindezt akkor vettem észre, amikor  rájöttem, hogy hollandul kértem jegyet a pénztárnál: 

...mert a csóka bizony ugyanazon a nyelven karattyolt vissza nekem valamit. 

(Apróbetűs zárójeles:...Amit viszont már nem értettem, ezért visszakérdeztem angolul, ami persze kellőképp hülyén jött ki... na mindegy.)

csak nagyon röviden

nagyon jó a hely...
(mondtam, hogy csak röviden :D)

melós dolgok

Most leírom, mit is kell tennem pontosan ezért az Erasmus-ösztöndíjért cserébe. Na az, hogy pontosan, na az kicsit túlzás, hiszen a Training Agreement- ami mindezt tartalmazná - még nincs véglegesítve. Holnap, ha minden jól megy, bescannelve, aláírva átküldik az ELTE-nek.)

Szóval. Ahogy én tudom,

A tutorommal, Helma-val össze kell állítanunk közösen

- a három havi munkatervet

Kell írnom részletekbe menő:

- hospitálási naplókat (observational diary)

- foglalkozási tervezeteket (work diary) 

- heti összefoglalókat a benyomásaimról, miben fejlődtem, mi volt nehéz, milyen kudarcok, sikerek értek, stb. (weekly diary)

- beszámolót egy kliens nyomonkövetéséről (anamnézis, életút, jelen állapot, és a 3 hónap nyomonkövetése )

- beszámolót diagnosztikus felmérésben való részvételről ... (ez nem biztos, hogy nálam kell....)

- beszámolót az intézményről és a műhelyről (felépítés, ellátási forma, kliensek felvétele, napirend, hetirend, egyéni megsegítés, blablabla,stb. )

- beszámolókat team-megbeszélésekről, értekezletekről

Minderről elvileg össze kell állítanom egy portfóliót (segítsetek, csajok, nálatok a portfólió otthon az tkp. ezt takarja?)

részt kell vennem

- foglalkozásaimon :) 

- a műhelyben adódó megsegítésben, irányításban  

- munkán kívüli (lakóotthoni/egyéni/szabadidős tevékenyégekben történő) megsegítésnél

- asszisztensi feladatok ellátásánál

- team-megbeszéléseken, értekezleteken,stb.

Tehát gyakorlatilag ott kell dolgozni (kb. gyakornoki munkakörben), és jó sok dokumentációt kell írni.

Nah, holnap ezeket fogjuk átbeszélni Helmaval.

Cserébe sokat kaphatok, sokat tanulhatok, tehát megéri.

képek helyett...

nah,

mivel pont most telt be a google-s tárhelyem, ezért 24 óra szükséges a bővítés teljesítéséig. szóval drágáim, nézzétek meg a képeimet a facebookos mappámban. (aztán majd frissítek.)

nagyon bájos a város, mint ahogyan azt gondoltam is.

kedden, szerdán késő délután albérletnézőbe megyek, a szerdai különösen jó helyen van, olcsóbb is mint a keddi, szorítsatok, hogy összejöjjön!

apropó

süt a nap, minden szép, irány a belváros! hozok képeket!

ezek a hollandok

Mégis csak megyünk nagybevásárolni (miután megkapta a nő a január havi pénzt tőlem), de nem ám csak létrát, hanem - ha már lúd, legyen kövér - porszívót(!) is veszünk. Ráizgult a témára a nő nem kicsit, már elővette a bicajkulcsokat is...

Mi lesz itt, nagyon rég bicajoztam, még régebben létrával és porszívóval! 

jól sejtettem,

.... tényleg a nő kapcsolja ki lefekvés előtt wifit. Káros jelek, meg sugarak mennek ki belőle és az túl egészségtelen. Aham. Biztos majd jól esne ez a sugármennyiség, amikor éjszakába nyúlóan írnám a hospitálási naplóimat meg tervezeteimet - és teszem azt - nem tudom megnézni szótársztakin, hogy hogy van hollandul az, hogy: "KÉK-KOKAIN, KÉK-KOKAIN*"....
Szerencsére úgy néz ki, mégse kell létrát venni biciklivel a nővel, mert valaki (remélem) elhozza neki autóval. Szabad a napom. Szívesen kinéznék, de fölösleges pénzköltés nélkül kéne megúsznom. Mennék, de várom, hogy jön -e a segítsége, vagy nem, ennek fejében lesz létrashopping, avagy nem. Jobb híján (pontosabban sugárwifi híján) elkészítettem az angol nyelvű doksikezdeményeimet, Nagyon szépek lettek.


*az utóbbi Bolyais SH-s poén, bocs a többiektől 

egy

Elfáradtam, de mostanra nyugodtság van. Az elmúlt 48 óra nagyon sok volt. Kezdődött a szerdai vizsgával (előtte 2 órát tudtam csak aludni). Folytatódott a szoba kipakolásával, ami meglepően gyorsan ment. Aztán jött a neheze: Pifta megtalálta jól a neten, amit én nem: a bérlet Leiden és Amsterdam között havonta 250,50 Euro(!), ami rengeteg (260 Euroért lakom most itt). Be is villogott hirtelen a beszarásjelző a fáradtság, alváshiány és a nem várt meglepetés válaszaként. Majd szépen ki is lett kapcsolva, mert a pánik senkinek nem tesz jót. (Különben is tudjuk jól, hogy ez is csak egy Showhajtás feladat, ott sem szokás megijedni egy feladattól, hanem élvezni kell). Agyalás, gyors okosítás, a B  és C terv úton (lelkierő powered by Pifta).

A B terv szerint kialszom magam a repülőút alatt, majd találkozom az eredetileg is betervezett leideni nővel, meggyőzöm, hogy jó az neki, ha csak egy hónapot is maradok, nem kell (mondom, nem kell!) erősködnie az eredetileg megbeszélt 3 hónappal. Addig meg jól találok szállást (innen könnyebb leellenőrizni a szobát, a helyet, stb..)

Ha ez nem jön be és a nő elküld a halál f*szára, na, akkor  jön a C terv és mehet a tavaly is bevált student hostelezés, és szintén albi keresés ezerrel.

Tavaly nem fájt ennyire itthagyni a repteret, idén sírtam, mint a filmekben. Félreértés ne essék, a repülőn alvás és a későbbi vonaton alvás visszahozta az optimizmusomat, de az az éjszakai egy-két óra maga volt a halál. Már szerda reggel is úgy vizsgáztam, hogy az agyam lassú volt a kialvatlanságtól (mint amilyen a kávéfüggő a reggeli adagja nélkül), de éjszakára ez erőteljes lelassúbodásba és pesszimizmusba csapott át. Az is fájt, hogy nem tudtam 100%-osan ott lenni fejben és szívben, amikor éjszaka palacsintával köszöntetek el tőlem. Nagyon szeretlek titeket.

A repülő még nem szállt fel, de én már aludtam a fedélzeten. A landolásra éppen kinyitottam a szemem. Minden jobb lett.

Nah, ahogy kiadták a poggyászomat a reptéren, döbbentem csak rá, hogy milyen rettenet nehéz. A Leidenbe való leutazás simán ment, de aztán kavartam vagy egy órát, mire megtaláltam (az egyébként vasútállomásthoz nagyon közeli) albérletet.

A nő, aki kiadja a szobát, olyan mint  amilyen nagyanyám lehetett 30 évesen, csak nem kedves. Kedvesnek látszik, de játssza a kiöregedettsége okán a világra is megsértődött, flegma, affektáló primadonnát. Hál'istennek a B terv teljes egészében bevált, olyannyira, hogy kb. majdhogynem az sem érdekli, hogy mikor költözök el innen. Kvázi összefoglalva mondtam neki, hogy akkor havonta fizetek és majd szólok, ha változás lenne. Ő erre azt mondta, hogy nem akar erről többet beszélni, ill. "stay or leave". Hm. oké. Legalább emiatt nem kell izgulni.

Meg aztán, a kedélyes társalgás közben egyszercsak azt is benyögte: "Leave!" Hmm.. Semmi légy szíves, vagy akármi..., Ja wohl, mein Führer, ja wohl! Szóval jókat röhögök magamban a nénin. (Nem is 30-nak, inkább 40-nek néz ki...)

szoba

Igazán akkor jött vissza az életkedvem, amikor kimentem a városba tejért a nőnek  és fotóztam párat. A kezdeti nehézségek után jólesett látni, miért is imádom ezt a környéket. A város(rész), ahol lakom, mint egy ékszer. Bájos minden. A falak, a téglák, a kis udvarok, a padok, a biciklik, a házszámok, a cserepesvirágok.  Így megbocsátható az eső is, ami konstans szemetel. Megkérdeztem az utcán egy kutyát sétáltató férfit, hogy merre van a legközelebbi bolt, erre ő elkezdte mondani nagyon kedvesen, hogy egyenesen menjek 40-50 métert (nem kristálytisztán, de érthető angolsággal) és csak amikor megszólítottam, akkor esett le tulajdonképpen, hogy ő egy hajléktalan. Merthogy a konténerbe nyúlt bele éppen. Amikor hozzászóltam, akkor dobta vissza ijedve és meglepetten a dobozt, amit talált. Ezek szerint  itt a hajléktalanok is többnyire ápoltak, tudnak minimál szinten angolul és a kutyájuk is cuki. Szép. :)

Ma itthon vagyok. (Tegnap éjjel - 11 körül - nem volt netem, remélem nem a nő kapcsolja ki éjszakánként...)

Alig várom már, hogy lássam, hol, kikkel fogom tölteni a gyakorlatot, mit tanulhatok tőlük. Holnap csupa jófejségből létrát megyek nézni a nővel. Sebaj, asszem holnap tipikus holland biciklista leszek. Jelszó: létrát csak bicajjal! :)

És akkor néhány kép:

esik az eső 

bicikli mindenhol

remélem látod a lényeget: golden retriever az utazási irodában.